~Lebuktál...~

Másnap reggel félelemmel mentem az iskolába... Itt a lehetőség hogy örökre lejárassam Ambert! De hogy csináljam?...

Pár órával később tesi előtt:

-Amber, Hagyj már!-Szóltam rá, már 5x, mivel folyamatosan piszkált... Tudjátok milyen idegesítő Amber magas, nyavajgós hangját hallgatni?!

-Már azért sem hagylak nékén!

-Nem elég amit eddig tettél? Már a tesi öltözőben se hagysz.?-Mielőtt válaszolhatott volna becsöngettek... Elég komor hangulat volt a tesi teremben. Ráadásul az igazgatónő is most toppan be...

-Kedves diákok! Nem sokán itt a szokásos bálunk! Mint tudjátok, hagyomány hogy a fiúk választanak maguknak egy párt... Jó szórakozást! A bál időpontját még nem tudjuk pontosan!-*Ho-hogy mi-mi van?! Neeeeee.... Már így is én vagyok a "legrosszabb" ember itt... Szerintem el se megyek...* Majd távozott a teremből... Észre sem vettem, csak akkor eszméltem fel mikor a tanárr 3x-orra ordibált rám. Nagy nehezen mindenki túl élte az órát. Sajnos Amber és a csapata is...

Olyan sokáig öltöztem, majdnem elkéstem a következő órámról... A szünetben viszont nem kis meglepetést várt...

-Hé! Beszélgessünk egy kicsit a mi kis vitánkról!

-És mégis melyikről? A múlt hetiról vagy netán a tavalyiról?-Válaszoltam gúnyosan vissza Ambernek. Itt az alkalom! Gyorsan bekapcsoltam a hangrögzítőt és vártam a további eseményeket...

-Hahaha... Ide figyelj! Ne beszélj velem így értetted?! Én nyertem! Mindenki ellened van! Egy embert mondj aki most a védelmedben áll!-Elnémultam. Visszavághattam volna de nem akartam... Persze voltak olyanok akik még nem utálnak "annyira", de hamár ennyire beleéli magát...

-Ennyi? Semmi visszavágás? El sem hiszem hogy egy ilyen senkit hogy tudnak szeretni... És a bál is itt van. Hahaha, már elképzeltem ahogy egyedül ülsz a sarokban, és nézed ahogy "életed szerelme" mással táncol..-És kezdi... Azt hiszem ennyi bizonyíték elég ellenne... Már rohantam volna valakihez de a barátnői felbuktattak... Remek! Kificamodott a bokám.

-Most miért kellett felbuktatnod? Hagyj már élni! Tessék élvezd a győzelmed! Keresd meg a te drága Castieled!-Kiabáltam neki vissza teljes erőből, miközben ültem a hideg aszfalton. Viola segített fel, és amikor látta hogy alig megyek a lábamon bevitt az iskolának a nővéréhez.

Miután ellátták a bokám, pont megláttam az órára siető Nathanielt. Gyorsan oda kiabáltam neki mire rámfigyelt.

-Nathaniel! Amber hazudott mindenkinek! Nem csináltam semmit!-Felkapta a szemöldökét majd csak ennyit mondott és el is tűnt:

-Nincs rá bizonyítékod

-De van!-Mondtam de már nem hallotta. Nem mentem  be az órára hanem kint ültem egy padon, várva mikor csöngettek ki... Majd támadt egy ötletem! Futottam-már ahogy lehet egy kificamodott bokával futkározni-a stúdió felé. Hozzá kapcsoltam a műszerhez a telefonom és már majdnem bekapcsoltam a hangfelvételt mikor csöngettek.

Egy szekrény mögött néztem a többiek reakcióát... Alig hittél el, hogy mi történt... Majd éreztem hogy valaki folyamatosan néz... Rosa volt az de nem törödtem vele. Épp hogy megszólított távoztam, de nem jött utánam.

Otthon tévéztem. Érdekes elfoglaltság nem de? De mit csinálhatnék? Életkedv & energia=0. Majd megcsörrent a telefonom.

-Szia, Rosa vagyok. Lejössz a parkba? Iris és Castielék is jönnek.

-Szia. Szívesen mennék de a park egy kicsit messze van. A lábam meg katasztrófa.

-Akkor eléd megyek! ^^ Mindjárt ott vagyok! Puszi.

-Szia.-Köszöntem én is majd letettem a telefont. Nagyon remélem hoyg nem veszekedés lesz vége a találkának...

Pár perc múlva csöngettek. Gyors volt...

-Sajnálom, hogy hittem Ambernek! Ugye megint jóban vagyunk?- Mondta miközben jóóóó szorosan ölelgetett.

-Szi-szia... Öhm én megbocsájtok, csak lécci ne ölelgess megfojtasz...-nevettem el magam.

-Oké.-Nevetett ő is.-Na gyere csajszi, hosszú út van elöttünk.-Majd megfogta a csuklóm és elindultunk. Max 15 pwrc alatt oda is értünk.

-Sziasztok.-Motyogtam.

-Szia-Mondták egyszerre majd mindenki sorra bocsánatot kért.

Leültünk a fűbe és beszélgettünk... Mik ki nem derülnek! Persze mind ilyen szokásos dolog de ezekről eddig nem is tudtam...

-Figyeljetek én most megyek. Zoeyekkal is beszélnem kell... Majd holnap tali! Sziasztok!

-Várj-Szólalt meg Lysander-Ekísérjelek egy darabig?

-Öhm... Oké.- Majd egymás mellett csöndbe mentünk. Az a kínos csend ami út közben volt... Folyamatosan nézett. Szinte végig mért, de nem szóltam rá semmit... Viszonoztam amit csinált, de ahogy láttam őt sem zavarja... Az út kb. háromnegyedénél tényleg elbúcsúzott majd azt a pár perci sétát egyedül tettem meg. Zoey házánál meglepő volt a fogadtatás...

-Szandi! A legjobb barátosné aki csak létezik!

-Hogy mi?-Kérdeztem rá Zoey reakciójára.

-Mindent elmondott Alexy! És Dakekel is beszéltem. Akkor? Bele kezdünk egy új életbe?

-Hö? o.o A versenyről beszélsz?-Majd bólintott egyet. El sem hiszem hogy ilyen gyorsan megoldódott minden. Vagyis... Valami bennem nem ezt súgja...

-Itt vagy? Föld hívja Myát!

-Mi-mi? Jah itt vagyok bocsi. Elgondolkoztam.

-Okéééé... Na gyere már be! Oh, és mi történt a lábaddal?-Bemnetem majd elmeséltem neki az Amberes sztorit. Ő  csak nagyra tátott szájjal bólogatott, és hallgatta. Szólatm pár szót a bálról is, ésnem hagyahatta k ihogy ne kérdezgessen:

-És? Kivel mész?

-Senkivel egyenlőre. Ma szóltak csak...

-Aham. És, csak nem VELE akarsz menni?-Emlete ki a "vele" szót.

-Akarok... De szerintem nem hív meg.

-Hűha.  Hova tűnt az optimista éned?

-Itt van most is. És neked?-Kuncogtam.

-Nekem olyan nincs.-Elnevettük magunkat.

Egy újabb napot éltem túl. Késő délután mentem haza majd egy gyors fürdés után elaludtam. Érdekes egy álmom volt...:

 

 

                       ~IV. Fejezet vége!♥~

 

 

Oldal: ♥~IV. Fejezet
.::Ez lennék én::. - © 2008 - 2024 - xszandixblogja.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat